Rendszergazdaként Frugalware-ben

A root (rendszergazda) módra igen egyszerűen tudunk váltani. (Grafikus felületen nem enged belépni root-ként a rendszer.) Indítsuk el a Terminált, majd gépeljük be a következő parancsokat:

felhasznalo~: su

Ezzel kérjük a rendszerünk, hogy rendszergazdaként nyúlhassunk hozzá. A következő sor fog megjelenni:

Jelszó:

Ide kell beírnunk rendszergazda jelszavunkat. Ne ijedjünk meg, nem fogjuk látni, hogy mit gépelünk be. Ha véletlenül elrontottuk, ismételjük meg az előző parancsot!
Sikeres bejelentkezés után a következőt kell látnunk:

root:/home/felhasznalo$

Lehet, hogy a $ jel helyett # jelet látunk, ez csupán beállítás kérdése.

Pacman, avagy a csomagkezelés

Először is jelentkezzünk be rendszergazdaként a terminálba, majd elkezdhetjük a csomagjaink frissítését. Ezt a következő paranccsal tehetjük meg:

root:/$ pacman -Syu

Ezzel a paranccsal frissítjük a csomagokat gépünkön és egyben telepítjük is, illetve frissítjük a már meglévőket a legújabb stabil verzióra.
Ha csak frissíteni szeretnénk a csomagokat, akkor elég számunkra ez a parancs is:

root:/$ pacman -Sy

Csomagok telepítése

Csomagokat keresni szintén a pacman használatával tudunk csak.

root:/$ pacman -Ss firefox

Ezzel kilistázzuk az összes firefox csomagot.

root:/$ pacman -S firefox

Az előző paranccsal telepítjük a firefoxot a gépünkre, illetve ha már telepítve van, akkor frissítjük azt.

Automatikus csatlakoztatás

A Frugalware alapértelmezésben nem engedi, hogy egy átlagos user láthassa a Windows-os partíciót, ezért egy kis csaláshoz kell folyamodnunk. A következő képpen tehetjük meg:
Indítsuk el a terminált, majd váltsunk át rendszergazda felhasználóra. Indítsuk el a Midnight Commandert (mc paranccsal) majd lépjünk a gyökérkönyvtárból a /etc könyvtárba. Itt keressük meg az fstab nevű fájlt és nyissuk meg szerkesztésre az F4 gomb lenyomásával. Itt látni fogjuk, hogy milyen eszközök vannak fel mountolva. Ide kell beírnunk egy újabb sort,még pedig a következőt:

Miután beírtuk az előző sort, üssünk a sor végén ENTER-t. Ezentúl minden indításnál, automatikusan felcsatolja a megadott user számára a windows-os partíciót. Ezután nyomjuk le az F2 billentyűt és mentsük a módosításunkat, majd az F10 lenyomásával lépjünk ki a szerkesztőből.
Ezt természetesen bármilyen másik eszköz, partíció számára elvégezhetjük, nem csak a windows-hoz.

Fontos
Ne aggódjunk, ha félrekonfiguráltunk valamit! Csak nyomjuk meg a gombot a következő párbeszédablakban, és máris a menüben találjuk magunkat. Egyszerűen menjünk vissza az adott részre és állítsuk be helyesen.

• A CD/DVD letöltése és megírása után helyezzük be az első CD/DVD-t a meghajtóba és indítsuk újra a számítógépet. A grub menüben kikapcsolhatjuk a framebuffer-t, ha az 1024×768-as felbontású framebuffer nem megfelelő a videókártyánknak vagy monitorunknak. Eztán a grub betölti a kernelt és az initrd képet.
• Az első ablakban válasszuk ki a nyelvet. Ha a kívánt nyelv nem található a listában, válasszunk egy másik nekünk megfelelőt. A nyelvi beállítások a telepítés után is megváltoztathatók.
• A következő dialógus az üdvözlet, csak üssünk egy -t. Ekkor a billentyűzet kiválasztása következik. Keressük ki a nekünk megfelelőt és nyomjunk -t!
• A billentyűzetkiosztás megválasztása után a telepítő elkezdi keresni a telepítéshez használt médiát.
• Ha a netinstall telepítőt használjuk, kövessük a következő alpontokat. Egyébként ugorjunk a particionálás ponthoz! + Megjegyzés: A következő lépések megadják a hálózati beállításokat a telepítés idejére. Ha végeztünk a telepítéssel, a telepítő újra meg fogja kérdezni a hálózati beállításokat. Azok a beállítások már a telepített rendszerre vonatkoznak.
  1. Most válasszuk ki a kapcsolat típusát. A telepítő a netconfig nevű segédprogramot használja. A netconfig dokumentációját ebben a leírásban is megtalálod, a Hálózatkezelés című fejezetben.
  2. A hálózat beállítása után kiválaszthatjuk, melyik tükörszerverről szeretnénk letölteni a csomagokat. A telepítő más tükörszerverekkel is próbálkozni fog. Ez hasznos lehetőség, ha van egy gyors helyi tükörszervered, vagy valami hasonló.

A következő lépés a particionálás. A Frugalware telepítő felsorolja a meglévő merevlemezeket, válaszd ki azt, amelyiket particionálni akarod. A particionáló programot a következő ablakban lehet kiválasztani, jelenleg az fdisk és a cfdisk áll rendelkezésre. Létre kell hozni legalább egy Linux típusú partíciót, és ajánlatos egy swap partíció is (Linux swap típusú). A swap mérete 500-1000 MB legyen. Ha elkészültél a particionálással, nyomd meg a gombot.

• Az alábbi lista tartalmazza a swap partíciókat. Itt kiválaszthatod, hogy a Frugalware ezek közül melyiket használhatja. Ezután a telepítő formázza a swap partíciót. Ha nincs ilyen partíciód, nyomd meg a gombot.
• A következő ablakban előbb ki kell választani a gyökérpartíciót, majd eldöntheted, hogy akarod-e formázni, vagy megtartod a rajta lévő fájlrendszert. A gyökérpartíció kiválasztása után más Linux partíciókat is megadhatsz, tetszőlegesen formázhatod is ezeket, és beállíthatod a csatolási pontokat. A /boot, /home, /var lehet külön partíción, az /usr esetében ez egyelőre nem támogatott.
• Miután megadtad a Linux partíciók csatolási pontját, ugyanezt megteheted a DOS/Windows partíciókkal is. A telepítő kilistázza ezeket, egyszerűen csak meg kell adni nekik egy csatolási pontot.

A következő lépésben el kell döntened, hogy akarod-e használni a haladó menüt, vagy sem. A haladó menüben a kategóriák kiválasztása után egyesével lehet dönteni az adott kategóriában található egyes csomagok telepítéséről. Ha például az “apps” és “base” kategóriákat választod, a telepítő felkínálja az “apps”-ban található csomagokat, majd ha ezekből kiválasztottad a szükségeseket, megteheted ugyanezt a “base”-ben lévőkkel. A válogatás befejeztével elindul a telepítés. + Ha a normál menüt választod (ez az alapértelmezés), akkor csak a csoportokat fogod látni, nem az egyes csomagokat. Ekkor a neked megfelelő csoportok kiválasztása után indul a telepítés.

• A következő lépés a csomagkategóriák kiválasztása. Ha nem fogunk KDE-t vagy GNOME-ot használni, valószínűleg le akarjuk tiltani őket. A legtöbb esetben a többi kategória letiltása nem jó ötlet. Ha a haladó menüt választottuk, a következő ablakban a csomaglistát láthatjuk. + Megjegyzés: Ha a csoportlista üres, akkor valószínűleg rosszul állítottuk be a hálózatot. Lépjünk vissza és próbáljuk meg helyesen kijavítani. Tesztelhetjük is a kapcsolatot, ha megnyomjuk az Alt+F2-t és pingelni próbálunk néhány szervert.

A telepítő felrakja azokat a csomagokat, amelyeket az első CD-ről választottál ki. Ha ez kész, kéri, hogy tedd be a következő Frugalware telepítő CD-t. Ha csak egy CD-d van, nyugodtan kiléphetsz a csomagtelepítésből, az internetről később bármit lehet telepíteni.

forrás: http://frugalware.org

Pacman-G2

1. Basics
   A Frugalware a Pacman-G2 csomagkezelőt használja. A Pacman-G2 tulajdonképpen egy forkja az Aurelien Foret által teljesen újraírt pacman-g1 még ki nem adott cvs-verziójának (a régi monolitikus pacman-g1-et Judd Vinet írta). Részleteket olvashatsz a README oldalon. ha bármilyen csomagműveletet akarsz végrehajtani, mindig a pacman-g2 parancsot használd. Alább láthatsz néhány példát a használatára:

   FTP szerverről történő távoli telepítéshez használt parancsok:

   pacman-g2 -Sy

   Frissíti a csomagadatbázist. Csomagok keresése vagy FTP szerverről való telepítés előtt ezt a parancsot kell kiadni.

   pacman-g2 -Su

   Frissít minden olyan csomagot, amely jelenleg telepítve van, de létezik frissebb változata az FTP szerveren.

   pacman-g2 -Syu

   Az előbbi két parancs kombinációja, a legtöbb felhasználó naponta alkalmazza.

   pacman-g2 -Sup

   Kiírja mindazon csomagok URL-jét, amelyeket a pacman-g2 le fog tölteni. Ily módon bárhol letöltheted a szükséges csomagokat, majd bemásolhatod a /var/cache/pacman/pkg könyvtárba. Ez olyankor hasznos lehetőség, ha korlátozott sávszélességed van a számítógépeden, de valahol másutt nagyobb sávszélességhez tudsz hozzáférni.

   pacman-g2 -S sendmail

   Telepíti a sendmailt minden függőségével együtt egy FTP szerverről. Ha bármilyen csomaggal ütközik, akkor a pacman-g2 megkérdezi, hogy eltávolíthatja-e az ütközést okozó csomago(ka)t.

   pacman-g2 -Ss perl

   Keresés a csomagadatbázisban (az FTP szerveren). A fenti példa eredménye egy lista lesz a perl csomagról és az összes perl modulról. A szabályos kifejezéseket (regular expression) tartalmazó keresés is támogatott.

   A csomagok kezelhetők normál fájlokként is, és kézzel is lehet telepíteni/eltávolítani őket. Néhány példa:

   pacman-g2 -U zsh-4.2.1-1.fpm

   Telepíti (vagy ha már fent van, frissíti) a zsh csomagot, ami az aktuális könyvtárban van.

   pacman-g2 -R qt

   Eltávolítja a qt csomagot.

   pacman-g2 -Qs perl

   Kilistázza az összes olyan csomagot, amelynek a neve tartalmazza a perl szót.

   Ha ki akarod kapcsolni az ütköző fájlok ellenőrzését, használd a -f kapcsolót, ha pedig minden függőség-ellenőrzést mellőzni akarsz, a -d kapcsolóval teheted meg.

   pacman-g2 -h

   Megmutatja az összes lehetséges kapcsolót. Ezek persze csak az alapok. Egy adott feladat részletesebb leírását a pacman-g2 -Sh és hasonlók segítségével kaphatod meg.
   Note
   A pacman-g2 teljes dokumentációja a man pacman-g2 parancs kiadásával érhető el.

2. Apt – pacman-g2 cross reference

   Azoknak, akik jól ismerik az apt csomagkezelőt, összeállítottunk egy gyors kereszthivatkozási rendszert.

   Művelet	Apt parancs	Pacman parancs
   A csomagadatbázis frissítése:	apt-get update	pacman-g2 -Sy
   A telepített csomagok frissítése:	apt-get upgrade	pacman-g2 -Su
   Új csomag telepítése:	apt-get install foo	pacman-g2 -S foo
   Csomag eltávolítása:	apt-get remove foo	pacman-g2 -Rc foo
   Keresés a teljes csomag-adatbázisban:	apt-cache search foo	pacman-g2 -Ss foo
   Csomag telepítése fájlból:	dpkg -i foo.deb	pacman-g2 -A foo.fpm
   Átmeneti tároló kiürítése:	apt-get clean	pacman-g2 -Sc

forrás: http://frugalware.org

Basic configuration

1. Bevezetés

   A csomagok telepítése után a Frugalware telepítő beállítja az új Frugalware rendszert. Ha kézzel telepítetted a csomagokat, akkor a beállításokat is kézzel kell elvégezned.
   Note
   Ha bármi gond van, a tty4-en van egy hibakereső konzol, amit az Alt-F4 megnyomásával érhetsz el. Az első konzolra az Alt-F1 visz vissza.

2. GRUB

   Az első lépés a GRUB telepítése a merevlemezre. Itt négy választási lehetőség adódik: telepítés az MBR-be, a gyökérpartícióra, floppyra, vagy a telepítés kihagyása. Ha a Frugalware-re bízod a számítógép indítását, akkor az MBR jó választás. A gyökérpartícióra akkor telepítsd, ha nem akarod, hogy megváltozzon a már meglévő rendszerindítód (boot manager). A floppy akkor lehet jó megoldás, ha nincs telepítve rendszerindító program, de nem is akarod megváltoztatni az MBR meglévő állapotát.

3. Kernel modules

   A GRUB telepítése után a telepítő beállítja a kernelmodulokat. Ez annyit jelent, hogy megjelenik egy tájékoztató ablak, semmi más.

4. Accounts and passwords

   A modulok beállítása után következik a root jelszó megadása. Ez nagyon fontos, hiszen nincs előre megadva jelszó. Ha ezt a lépést kihagyod, bárki képes lesz rootként belépni a rendszerbe.

   Ezután létrehozhatsz egy hétköznapi (nem-root) felhasználót. Erősen ajánljuk, hogy hozz létre egy ilyen felhasználót, és ezt a fiókot használd a mindennapi belépéshez. Ha egy parancsot rootként kell futtatni, használd a su vagy sudo parancsot konzolon, illetve grafikus felületen a gksu vagy kdesu lehetőségeket.

5. Network

   Most a telepítő beállítja a hálózatot. Itt egyszerűen a netconfig nevű segédprogram futtatásáról van szó, amit a Hálózatkezelés részben magyarázunk el.

6. Timezone

   A hálózat beállítása után a rendszeridő következik. Ez két dolgot jelent: először is meg kell határozni, hogy a hardver (BIOS) óra a koordinált világidőre (UTC) van-e beállítva. Ha igen, itt válaszd az Igen gombot. Ha a hardveróra a helyi időre van beállítva (a legtöbb PC-n így van), akkor válaszd a Nem-et. Ha nem tudod, mi is ez az egész, inkább a Nem gombot válaszd.

7. Mouse

   A következő lépés az egér beállítása. A beállított értékek a konzolon (gpm) és az X szerveren is érvényesülnek. A beállítást később az xconfig segítségével végezheted el.

8. Graphical interface

   Ha telepítettél X szervert (alapértelmezésben ez az xorg), a telepítő most lefuttatja az xconfig-ot. Erről további információt a Grafikus felület (X11) fejezetben olvashatsz.

forrás: http://frugalware.org